BFC Rutinos, gólerős játékosból lett remek szakember a szakmai stábban!

Ferenczi István személyében új erőnléti edzőt köszönthetünk klubunknál!  

Pista játékosként komoly sikereket ért el: az U20-as válogatottal 1997-ben a világbajnoki csoportkörig jutott, majd később 9 alkalommal lépett pályára címeres mezben. Bajnok lett az MTK-val és a Debrecennel, NB II-es bajnoki címet ünnepelhetett a Ferencváros és a Vasas színeiben. 2009-ben gólkirály lett az NB II-ben szintén a Ferencváros labdarúgójaként. A bolgár Levszki Szófiával bajnok és kupagyőztes lett, míg az angol Barnsley csapatával az FA Kupa elődöntőjéig meneteltek 2008-ban. Aktív pályafutása után is a futballban szeretett volna dolgozni, és letette az MLSZ erőnléti edzői vizsgát. Vele beszélgettünk ma.

Aktív labdarúgóként melyik volt számodra a legnagyobb sikerélmény?

Minden sikernek megvolt a maga időszaka. Számomra eleve az nagy siker, hogy NB III-ban kezdtem a focit, és sikerült a létrán eljutni a legmagasabb pontra, a válogatottságig. A legnagyobb sikerélmény talán mégis az, hogy Angliában is megálltam a helyem, rendszeresen játszottam. A Barnsley színeiben olyan komoly csapatokat sikerült többek között legyőzni, mint a Liverpool és a Chelsea, majd 85000 ember előtt játszhattam FA Kupa elődöntőt a Wembley-ben.

Megfordultál Anglia mellett Bulgáriában, Németországban és Törökországban, van tapasztalatod a külföldi csapatoknál is. Mennyiben másabb külföldön a mentalitás, legyen szó akár játékosokról, edzőkről vagy a szurkolókról?

Teljesen másképp nőnek fel a játékosok, másképp szocializálódnak, és így más a mentalitásuk is. A külföldi bajnokságok között is vannak olyanok, amik nem jobb játékosokkal vannak tarkítva, de nyilván vannak kiemelkedő képességűek is. Elég, ha kimegyünk a környező országokba egy edzőmeccsre, és még ne is a legjobb csapatokat vegyük ide, vagy akár egy edzőtáborban amikor összemérjük a tudásunkat, láthatjuk és tapasztalhatjuk a saját bőrünkön is, hogy egész más a hozzáállásuk, megalkuvást nem tűrve játszanak a csapatok. Valahogy ezt a mentalitást kellene magunkévá tenni, mert a magyar virtuóz megvan, focizni tud a magyar, csak nem nagyon engedik. 

Csapatunk már több alkalommal edzőtáborozott Törökországban, illetve egy alkalommal pályára léphettünk Szlovákiában a Besiktas ellen. A zárt kapu ellenére rengeteg török szurkoló jelent meg a helyszínen. Te 2005-ben játszottál a Rizespor együttesében. Hogy emlékszel vissza az ott eltöltött időszakra?

Az egész török foci a fanatizmusról szól. A szurkolók fantasztikusak. Személy szerint én nem a legjobb helyen voltam, Rize nem a paradicsom Törökországban. Rengeteg utazással telt az ottani időszak, a szombati meccsre sok esetben már csütörtökön elutaztunk, mert nem volt közvetlen repülőjárat. Először ott aludtunk Isztambulban, onnan repültünk tovább 2-3 néha 4 órákat is, hogy odaérjünk a meccs helyszínére. Törökországgal egy probléma volt: 6 hónapig nem kaptam fizetést, amit a mai napig nem kaptam meg, és ezért is jöttem el. Most ettől függetlenül szép emlékeket őrzök a török fociról is, mert rendszeresen játszottam, gólokat rúgtam, úgyhogy az említett negatívumot leszámítva ott is jól éreztem magam.

Jó pár évet lehúztál a Vasasnál, ahonnan erőnléti edzőként távoztál Szombathelyre, most pedig Siófokon folytatod a munkát. Mennyire volt nehéz elszakadni Angyalföldtől?

2014-ben jöttem vissza a Vasashoz, de azt megelőzően is játszottam másfél évet két időszakban. Tulajdonképpen innen adtak el Törökországba is. Mindenképpen a Vasas az a csapat, amely a legmélyebben van a szívemben, és ez így is fog maradni. Rengeteg élmény köt a piros-kék klubhoz, nagyon szeretem a szurkolókat is. Az edzőség nyilván más, nem lehet tudni mikor köszönik meg a munkád. Az ember ezt talán nehezebben éli meg, mint játékosként. A magyaros elválástól függetlenül sok sikert kívánok a Vasasnak, és jussanak fel az NB I-be! 

Milyen emlékeid vannak klubunkról?

Siófokhoz is rengeteg emlék köt. Nagyon fiatal voltam, amikor Siófok – Győr meccs volt még a Reszeli Soós – Bicskei időszakban. Győrből vagy 3000 szurkoló jött, tele volt a siófoki stadion, esti meccs… Nagyon jó hangulat volt, és nagyon jó mérkőzés. Nekem nem jutott nagy szerep, de ez valahogy beleivódott az emlékeimbe. Amikor a Vasassal megnyertük az NB II-es bajnokságot, viszonylag nagy gólarányú meccseken tudtunk nyerni, és rúgtam gólokat is. Az NB I-ben is játszottam meccset a Siófok ellen a Vasas színeiben, Komjáti Bandi bácsi volt az edző. Talán tévés meccs is volt, rengeteg haverom lejött a mérkőzésre és iszonyatos meleg volt. Egyrészt azért volt emlékezetes, mert a Siófok egyik edzője Mihalecz István volt, akit régóta ismerek, másrészt azért, mert duplázni tudtam.

Hogy érzed magad Siófokon és mi a meglátásod a csapatra vonatkozóan?

Viszonylag közel vagyok a családomhoz, ezt mindenképpen szem előtt tartottam. Sportolás szempontjából sem utolsó szempont, hogy Siófokon vagyok, mert így maximálisan tudok hódolni a hobbisportjaimnak is: a biciklizésnek és a futásnak. Be szoktam nevezni versenyekre is, most is voltam szombaton. A fociban amíg aktív voltam, próbáltam minél magasabbra törni és minél több mindent elérni. Ez nincs másképp a hobbisport esetében sem. Mindig szoktam magam elé kitűzni célokat, folyamatosan keresem a kihívásokat, és próbálok minél jobb teljesítményt nyújtani, kifacsarni magam.  Mivel maximalista vagyok és hiszek a fejlődésben, ezért a csapattól függetlenül is azt vallom, hogy mindenki tud fejlődni, és kell is fejlődnie. A csapatunknak is kell, tud és fog is! Tavaly számomra is abszolút meglepetés volt a Siófok, ahogy kezdte a csapat a bajnokságot. A Vasas erőnléti edzőjeként megtapasztaltam, hogy nagyon jól össze van rakva a csapat, amikor döntetlent játszottunk a Fáy utcában, és nem nekünk állt a zászló. Jó lenne, ha ez az egységesség az előttünk álló bajnokságra is így maradna, és egy kis plusz segítséggel én is hozzá tudnék járulni egy sikeres szerepléshez. A félbeszakított bajnokság, a rengeteg kihagyás mindenkinek sok borsot tört az orra alá, nehéz volt ezt a hosszú időszakot átvészelni, és emiatt a felkészülés is nehezebb. Nyilván az elején fáradtabbak voltak a játékosok, de két hét múlva kezdődik a bajnokság, most már próbálunk mindenkit frissíteni. Augusztusban sok mérkőzés lesz, és ott kell majd jó állapotban, jó formában lenni, és természetesen jól teljesíteni!

Jó munkát és sok sikert kívánunk Pistának a BFC Siófoknál!  

2020.07.21. 20:40

Vissza